Minden 20 Hgmm systolés vagy 10 Hgmm diastolés vérnyomás-differencia z2-szeresére növeli a stroke, illetve a koszorúér- vagy egyéb vascularis betegség által okozott halálozás gyakoriságát. A kezdeti és a célvérnyomás közötti nagyobb, mint 20/10 Hgmm vérnyomáskülönbség esetén erősen valószínű, hogy csak kombinált kezeléssel lehet eredményt elérni, miután a vérnyomáscsökkentő szerek szokásos dózisa monoterápiában átlagosan 10/5 Hgmm vérnyomáscsökkentést eredményez, ez a fontos következtetés mára WHO ISH 1999-es ajánlásában is megfogalmazásra kerül. 10-14/5-6 Hgmm-es vérnyomáscsökkenés a cardiovascularis események - 33%-os, ezen belül a stroke 40%-os, míg a koszorúér-betegség - 16%-os csökkenését vonja maga után. AJNC 7-ben 2003-ban 20/10 Hgmm vérnyomáskülönbség esetén már első lépésként is kombináció alkalmazását javasolják akár szabad, akár fix kombináció formájában. A célvérnyomást csak a betegek kb. 50%-ában lehet monoterápiával elérni. Bármely vérnyomáscsökkentő gyógyszer szokásos dózisának a felét alkalmazva a vérnyomáscsökkentő hatás csak 20%-kal mérséklődik, míg a mellékhatások gyakorisága felére, negyedére csökken. Ezen túl, ha az egyes szereket kombináljuk egymással, a mellékhatások kevésbé fokozódnak, mint a vérnyomáscsökkentő hatás. A vérnyomáscsökkenés céljából alkalmazott úgynevezett "kis dózisú diuretikum" a WHO ISH 1999-es ajánlása szerint ekvivalens napi 25 mg vagy annál kisebb adagú hidroklorotiaziddal. Az azóta publikált újabb amerikai, európai vagy magyar ajánlás nem tartalmaz ettől eltérő vagy ellentétes információt. A tiazid diuretikumok régebbi, nagyobb dózisban (>100 mg/nap) és főleg vízhajtás céljából történő alkalmazása során tapasztalt laboratóriumi eltérések "kis dózisú" diuretikus kezelés során szubklinikus tartományban vannak. A "kis dózisú" diuretikummal végzett vérnyomáscsökkentő kezelés (monoterápiában vagy kombinációban) nem növeli a hirtelen halál kockázatát, és csökkenti a cardiovascularis eseményeket még cukorbetegeknél is.