Egy 72 éves férfi két hónapja kezdődött, egyre fokozódó nehézlégzés és lábdagadás miatt került kórházba. Felvételekor nem tudott saját lábán 10 méternél többet megtenni. Mellkasi fájdalmat, palpitációt, eszméletvesztést nem panaszolt, szívbetegségről nem volt tudomása, gyógyszert nem szedett. Fizikális vizsgálata során a sovány és dyspnoés beteg vérnyomása 115/85 Hgmmnek, ritmusos pulzusa 115/percnek, légzésszáma 22/percnek, hőmérséklete 37,2 °Cnak adódott. Ülő helyzetben is feszesen telt nyaki vénái erőteljesen pulzáltak, artériás pulzusa viszont filiformis volt. A tüdők felett kóros eltérés nem mutatkozott. A csúcslökés erőteljes és kiterjedt volt, az I. hang tompa, a II. hangos, nem hasadt, és hangos kamrai III. hangot lehetett hallani. Zörej nem volt észlelhető. Az alsó végtagok combközépig oedemásak voltak. A vérkép és a többi laboratóriumi vizsgálati eredmény normális volt. A mellkas röntgenfelvétele közepes fokban megnagyobbodott szívet, pulmonális pangást és mindkét oldalon kevés pleurális folyadékot mutatott.