Bevezetés: A szubtotális nyelőcső-resectiók egyik leggyakoribb szövődménye a nyaki anastomosis szűkülete. Célkitűzés: A szerzők ismertetetik az endoszkópos tágítás indikációját, technikáját, valamint elemzik a kezelés eredményeit. Módszer: 10 év alatt szubtotális nyelőcső-resectiót követően 26 (22 férfi, 4 nő, átlagéletkor 53,7 év) betegnél 82 esetben végezték a nyelőcső és pótszerv közötti, beszűkült anastomosis endoszkópos tágítását. A nyelőcső-resectio 23 esetben (88,5%) daganat, 2 esetben (7,7%) atresia és egy esetben (3,8%) savivás miatt történt. A szűkület kialakulását 7 esetben (31,8%) előzte meg varratelégtelenség. Az anastomosistágítás és a műtét között eltelt idő átlagosan 7,8 hónap volt. Az anastomosisszűkület 4 esetben (15,4%) tumorrecidíva miatt alakult ki. Eredmények: A tágítással kapcsolatos szövődményt nem észleltek. Az átlagos tágítások száma 3,2 (1-9) volt, és nem mutatkozott szignifikáns különbség a korábban varratelégtelenséggel, vagy anélkül gyógyult betegek között. A nem tumoros anastomosisszűkület tágítása 21 (95,5%) betegnél volt eredményes. Egy betegnél csak műtéttel sikerült az anastomosis szűkületét megszüntetni. A 4 tumorrecidíva miatt végzett tágításnál öntáguló fém-stent behelyezése is történt. Következtetések: A nyelőcsőresectiókat követően kialakult nyaki anastomosisszűkület kezelésére az endoszkópos tágítás kevés szövődménnyel és jó eredménnyel végezhető. Tumorrecidíva miatt a tágításokat fémstent behelyezésével érdemes kiegészíteni.