Az akut miokardiális infarktus (AMI) diagnosztikája és korai kezelése az utóbbi két évtized során jelentős fejlődésen ment át a koronária őrzők bevezetése, a trombolitikus kezelés és egyéb reperfúziós technikák általánossá válása, a malignus ritmuszavarok hatékony kezelése és a korszerű gyógyszeres kezelés elterjedése következtében. Ennek hatására jelentősen csökkent az AMI kórházon belüli és késői mortalitása. A kórházból kikerülő betegek rizikója egy újabb kardiovaszkuláris esemény bekövetkeztére ugyanakkor továbbra is nagyobb, mint az átlagpopulációé. Különösen fokozott a veszély akkor, ha az infarktus létrejöttében szerepet játszó rizikófaktorok változatlanul fennállnak az infarktust követően is, vagy ha a beteg nem részesül a bizonyítottan kedvező hatású prevenciós gyógyszeres kezelésben.