Az elmúlt évtizedekben világszerte végzett epidemiológiai vizsgálatok eredményei rávilágítottak arra, hogy az egyszerűen mérhető nyugalmi szívfrekvencia csökkentésének előnyös direkt hatásai vannak a kardiovaszkuláris kockázatra. Ez a konzisztensen kedvező, független kockázatcsökkentő hatás kimutatható nemcsak a tünetmentes átlaglakosságban, nemtől, életkortól, etnikai hovatartozástól függetlenül, hanem hipertóniásokban, stabil koronáriabetegségben, akut szívizominfarktusban, keringési elégtelenségben egyaránt. A tünetmentes átlaglakosságban elsősorban a korai koronáriabetegség klinikai eseményeinek és a hirtelen szívhalál kockázatának a mérséklése révén fejti ki hatását. A vizsgálati adatok egyértelműen arra utalnak, hogy a nyugalmi szívfrekvencia csökkentése fizikai tréning vagy gyógyszeres kezelés révén javítja a kardiovaszkuláris túlélést, csökkenti az össz- és a kardiovaszkuláris halálozást. A modern kardiovaszkuláris farmakoterápiában olyan gyógyszerek alkalmazása látszik szükségesnek, amelyek szelektíve a szívfrekvenciát csökkentik a sinuscsomó pacemaker-aktivitására kifejtett direkt hatásuk révén (ún. If-csatorna gátlók).