A tiazolidindionok (TZD-k) kifejlesztése, majd egy évtizeddel ezelőtti forgalomba kerülése új lendületet adott a diabetológiai kutatásoknak. Az érdeklődés nem csökkent, hanem inkább fokozódott a TZD-k első képviselőjének, a troglitazonnak piaci visszavonását követően. A jelenleg elérhető két TZD, a rosiglitazon és pioglitazon számos klinikai vizsgálatban szerepelt. Értelemszerűen az első vizsgálatok az antihyperglykaemiás hatás mértékét, jellegét tisztázták, később azonban előtérbe került a kombinációs kezelési lehetőségek feltárása, majd az antihyperglykaemiás hatáson túlmutató jellegzetességek (cardiovascularis kockázati tényezők alakulása) vizsgálata, s végül a diabetesszel szorosabban (NASH: nem alkoholos steatohepatitis, PCOS: polycystás ovarium szindróma), vagy attól függetlenül megjelenő kórképek befolyásolási lehetőségének tanulmányozása. A klinikai vizsgálatok során megismerhettük a TZD-k jellegzetes mellékhatás-profilját. Napjainkban néhány váratlan mellékhatás (csonttörés, macula-oedema, ischaemiás szívbetegség) klinikai jelentőségének tisztázása áll az előtérben. A gyógyszerforgalmazásért felelős hivatalos európai hatóság (EMEA) legutolsó közleménye szerint a TZD-k előnyei felülmúlják az alkalmazásával járó potenciális kockázatot. Mindazonáltal a haszon/kockázat mérlegelése minden esetben indokolt.