A képalkotó diagnosztikában bekövetkezett robbanásszerű fejlődés világszerte új helyzetet teremtett az ezen területen dolgozó szakemberek számára. Az utóbbi 20 évben a diagnosztikai képalkotásban megjelent és elterjedt a computer tomográfia, a mágneses rezonancia képalkotás, pozitron emissziós tomográfia és ma már egy 3D ultrahangvizsgálat is rutinnak számít. A hagyományos radiográfiai vizsgálatok technikai feltételei és eszközparkja szintén gyökeresen átalakult, gondoljunk csak az angiográfiára vagy a mai digitális röntgenberendezésekre. Létrejött a képalkotó szakmában egy jól megfogható specializáció, melynek következtében a fejlett nyugati országokban kialakult a szervspecifikus radiológia. Ez a specializáció jól megfogható a vezető radiológiai szaklapok tematizálásában, melynek értelmében külön csoportosítják például a musculoskeletális, abdominális, mellkasi stb. radiológiai közleményeket. Általánosságban elmondható, hogy a diagnosztikai képalkotás szerepe és súlya az egészségügyi tevékenységben jelentős mértékben megerősödött, hiszen nem csupán jobb diagnosztikai teljesítményt nyújtanak az új metodikák, hanem kvantitatív adatok és eredmények szolgáltatása révén az evidencián alapuló orvostudomány eszköztárát is gazdagítják.