Az osteo-arthrosisos és rheumatoid arthritises betegek kezelésében a nem-szteroid gyulladásgátló (NSAID) szerek alkalmazása elengedhetetlen, mert csökkentik a fájdalmat és a gyulladást, így javíthatják a betegek életminőségét. A krónikus nem-szteroid gyulladásgátló szedésnek azonban jelentős a tápcsatornai szövődmények kockázata. Fontos meghatározni a szövődmények szempontjából az egyes kockázati betegcsoportokat, és racionalizálni kell a kezelési stratégiákat. Újabban a szelektív COX-2 gátló (coxib) és a hagyományos NSAID kezelés bevezetése előtt a gastrointestinalis rizikótényezők mellett a cardiovascularis kockázatot is figyelembe kell venni. Az NSAID szerek racionális és körültekintő alkalmazása mellett a nagykockázatú betegek esetében hatékony gastroprotectióra kell törekedni.