Az akut koronária szindróma kezelésével kapcsolatban a kardiológia jelmondata az utóbbi években egyértelműen az "idő=myocarium" szlogen lett. Az akut miokardiális infarktus kialakulásától a beteg segítség kéréséig eltelt idő csökkentése komoly évtizedekig tartó rendszerszervezői feladat. A segítségkéréstől a végleges ellátásig terjedő időszak hatékony kihasználása nagyobbrészt szakmai feladat. A reperfúziós kezelés indikációjának felállításához megkerülhetetlen szerepe van az EKG-nak, így annak helyes értelmezésének is. A nemzetközi irodalmi adatok alapján áttekintjük azokat a kórállapotokat, amelyekben mellkasi panasszal egyidőben elevált ST-szakasz látható, és hangsúlyozni kívánjuk azon jellegzetességeket, amelyek alapján nagyobb biztonsággal felismerhető az akut miokardiális infarktus kiváltotta ST-eleváció. Ezek közül gyakorlati szempontból nagyobb jelentőséggel bír az akut miokardiális infarktus, bal Tawara-szár-blokk, balkamra-hipertrófia, benignus korai repolarizáció, pulmonalis embólia, és a hyperkalaemia.