Mágneses kezelés hatása sportolók teljesítőképességére és egyes teljesítmény-élettani mutatóira / Malomsoki J., Babindák E.
Bibliogr.: p. 128. - Abstr. hun., eng.
In: Sportorvosi Szemle. - ISSN 0209-682X. - 2006. 47. évf. 2-3. sz., p. 117-128. : ill.
A szerzők vizsgálataikkal tisztázni kívánták, hogy az alacsony frekvenciájú, pulzáló mágneses tér kezelés hatással van-e a teljesítőképességre és az esetleges változás mely paraméterekkel mutat összefüggést. A vizsgálatokban 12 sportoló (teniszező) vett részt (9 fiú és 3 lány), akik random és "kettős vak" elrendezésben kerültek a kezelt, illetve nem kezelt csoportba. A vizsgálatokra 3 hetes edzőtáborozás alkalmával került sor. Az alacsony frekvenciájú, pulzáló mágneses tér kezelés - szombat és vasárnap kivételével - mindennap történt és 1-1 kezelés 8 percig tartott; a mágneses tér erőssége 10,5-21 mikroTesla között változott (a BEMER 3000 berendezés 3-4-5-6-os szisztéma került alkalmazásra). A teljesítményt futószalagon, a fuási sebesség kétpercenkénti emelése nellett mérték és a megtett távolságal jellemezték. Meghatározták még a Conconi-szerinti anaerob átmenetet, a laktacidózist, egyes oxigén státuszt jellemző paramétert, a vércukorszintet, valamint a vérgázokat Astrupszerint analizálták. Az adatok alapján megállapítható volt, hogy a kezeltek teljesítmény javulása a vizsgálat ideje alatt közel 440 m-t tett ki (15%-os javulás), míg a nem kezeltek teljesítménye 166 m-t javult (5,4%-os javulás). A kezeltek a jobb teljesítményt az anaerob átmenet 1,5 km/ó futási sebesség növekedéssel (9,5%) érték el, míg a nem kezelteknél az anaerob átmenet javulása a 0,5 km/ó sebességet sem érte el (0,4%). Megállapítható volt az is, hogy a kezeltek teljesítményüket nagyobb laktacidózissal érték el, mint a nem kezeltek, azonban az acidózist a nem kezelteknél gyorsabban kompenzálták. A fiziológiás sönt (shunt) csökkenése és az oxigén státuszt jellemző néhány paraméter kedvező változása szintén magyarázza a kezelteknél tapasztalt teljesítmény javulást. Feltehető és irodalmi adatok is utalnak arra, hogy a pulzáló mágneses térrel kezelteknél nyert kedvező hatás egyrészt a mikrocirkuláció javulására, másrészt a vörösvértesteknél fellépő hipokoagulációra is visszavezethető. A szerzők azt is feltételezik, hogy a kezelteknél tapasztalt vércukorszint emelkedés a neurohumorális rendszer aktivizálódását jelenti, míg a nem kezelteknél a fáradtság jele is lehet. Szerzők arra hívják fel a figyelmet, hogy a pulzáló mágneses tér intenzitása és a kezelési idő az élettani hatással szoros összefüggésben van.