A szerzők két betegükben a hallócsont láncot olyan "talp-dobhártya' autogen corticalis columel-lával pótolták, ami két részből áll. A lateralis rész a dobhártyát érinti és feltételezésük szerint azzal összenő. A medialis rész medialis végét az első esetükben a talphoz, a második esetükben a mellső szár maradványához rögzítették ionomer cementtel. A medialis columella a stapes superstructurája pótlásának tekinthető. A medialis és lateralis columellák nem lettek egymáshoz rögzítve, csupán érintették egymást, így megközelítőleg imitálni lehetett az incudo-malleolaris izület functióját. Ezen megoldások audiológiai teljesítménye meglepően jónak bizonyult. Az első fül esetében a csont-lég rés a 0,5-4 kHz-en mért értékek átlagával számolva 6,6 db 7 évvel a műtét után. A második fül esetében a csont-lég rés záródott 2 évvel a műtét után. A műtét előtti idegi komponensek nem változtak. A stapes superstructúrájának hiánya esetén alkalmazandó columelláknak a talphoz rögzítése a hallócsontlánc reconstructio régi, de megoldatlan problémája. A szerzők remélik, hogy a leírt módszerek megoldást jelenthetnek. Tárgyalják az ionomer cement lehetséges toxicitásának kérdését.