CÉLKITŰZÉS - Magyarországon évente 3000-3500 nagy amputációt végeznek. Az amputáció vezető oka az érszűkület, a második a baleset. Az amputációhoz vezető okok tekintetében hasonló megoszlás tapasztalható az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Amputációs Sebészeti Osztályának tízéves anyagában is. Ezt dolgoztam fel, levonva a következtetéseket azok eseteiből, akik traumás gerincvelő-sérülés vagy myelodysplasia alapbetegség mellett szenvedtek el végtagcsonkolást.BETEGEK - A vizsgált időszakban 19 beteg vesztette el végtagját az említett okok miatt. A betegek közül 12 traumás gerincvelősérült volt, hét fő myelodysplasiában szenvedett. A végtagcsonkolást 18 esetben szepszis, egy alkalommal malignus folyamat indokolta. A szeptikus állapot döntően decubitusokból keletkezett, és csak két esetben származott érszűkület okozta szövetelhalásból.EREDMÉNYEK - A műtétet követően egy, érszűkületben szenvedő paraplegiás beteget vesztettünk el. A traumás sérültek rehabilitációja kivétel nélkül kerekesszék-használattal zárult, míg a lábszáramputált myelodysplasiás betegek protetizálásra kerültek. KÖVETKEZTETÉSEK - A traumás sérültek önellátási képességét az amputáció nem rontja, bár a betegek ezt nehezen fogadják el. A myelodysplasiás amputáltaknál a sikeres művégtagellátás alapvető feltétele a meglévő érzés pontos lokalizációja és annak figyelembevétele.