Számos esetben előfordul, hogy angol szavakat, mondatokat nem tudunk ugyanolyan érzelemmel megtölteni a magyar fordításban, ahogyan az eredetiben kifejeződik. Úgy ítélem meg, itt is ez a helyzet: "Bad bugs, no drugs" - ez a mondat megdöbbentő és egyben mellbevágó. (Nincs gyógyszer a problémás kórokozók ellen.) Ezt a mondatot az Egyesült Államok Infektológiai Társasága fogalmazta meg 2004-ben, hogy nyomatékosan felhívja országa és egyben a világ figyelmét a már létező, befolyásolhatatlan fertőzésekre. Természetesen ez a helyzet nem derült égből villámcsapásként jött létre. Először a múlt század nyolcvanas éveinek végén izoláltak olyan baktériumokat - vancomycinrezisztens Enterococcusokat -, amelyek az akkor ismeretes valamennyi antibiotikummal szemben rezisztensnek bizonyultak. Erre a "kihívásra" a gyógyszergyárak azonnal reagáltak, s azóta számos, e baktériumok ellen hatásos antibiotikum - linezolid, quinupristin/dalfopristin stb. - került és kerül a közeljövőben (például a tygecyclin) a medicina fegyvertárába. Az elmúlt 15 évben az antibiotikumok kutatása területén is hatalmas változás következett be. Három évvel ezelőtt az Amerikai Mikrobiológiai Társaság éves konferenciáján az egyik legnagyobb érdeklődéssel kísért szimpózium címe a következő volt: "Why is big pharma getting out of anti-infective drug discovery?" (Miért vonul ki a nagy gyógyszercég a fertőzések elleni gyógyszerkutatás területéről?) Ma ott tartunk, hogy egyre nagyobb gondot jelentenek a multi- és pánrezisztens baktériumok, és a közeljövőben alig várhatók ellenük hatásos antibiotikumok. Néhány alapvető kérdés elemzése után megpróbálok válaszolni: vajon van-e kiút ebből az ördögi körből?