Elhízás, metabolikus szindróma, 2-es típusú diabetes mellitus : az életmódterápia jelentősége / Nádas Judit
Bibliogr.: p. 26-27. - Abstr. hun.
In: Praxis. - ISSN 1216-3228. - 2006. 15. évf. 8. sz., p. 21-27. : ill.
A 2-es típusú diabetes mellitus előfordulása az utóbbi években jelentősen emelkedett, az eddigi trendek folytatódása esetén felmerülő egészségügyi terhektől joggal tartanak világszerte. A világon 2000-ben 171 millióra becsülték a cukorbetegek számát (a 20 év felettiek körében), mely - egy 2004-ben megjelent közlés szerint - 2030-ra várhatóan 366 millióra növekszik. A növekedés üteme a fejlődő országokban a leggyorsabb (az első helyeken India és Kína áll), de a cukorbetegség gyakorisága a fejlett országokban is emelkedik. Hazánkban a 2-es típusú cukorbetegség becsült gyakorisága 5% körül mozog, összehasonlításul az 1942-ben készült országos felmérés alapján az összlakosság 0,075%-a volt cukorbeteg. A 2-es típusú diabetes veszélyét a társuló microvascularis szövődmények és a cardiovascularis megbetegedések kialakulásának fokozott kockázata jelentik. A Framingham tanulmány adatai alapján a cukorbetegek cardiovascularis mortalitása férfiak esetében kétszerese, nőknél ötszöröse a nem cukorbetegek populációhoz viszonyítva. A cukorbetegség önmagában olyan cardiovascularis kockázati tényezőnek számít, mint a nem cukorbetegek esetében a már lezajlott myocardialis infarctus.` Ezt tükrözi a 2005-ben tartott 11. Magyar Terápiás Konszenzus Konferencia állásfoglalása is, mely a 2-es típusú diabetes mellitust (valamint a micro- vagy macroalbuminuriával szövődött 1-es típusú diabetest és a metabolikus szindrómát) a cardiovascularis események szempontjából nagy kockázatú kategóriába sorolta.