A coeliakia családi halmozódást mutató autoimmun megbetegedés, melynek során genetikailag praedisponált egyénekben, a táplálékkal bevitt provokáló ágens, a gabonafélék glutenfrakciójának alkoholban oldódó komponense hatására autoantitestek képződnek. Az indukált és fenntartott tünetek teljes glutenmentes diétával megszüntethetők és a szövődmények is megelőzhetők. Gyermekekben és felnőttekben egyaránt kialakulhat a betegség és egész életen át tart. Gyermekkorban az enteralis tünetek jellemzők. Felnőttkorban a klasszikus felszívódási tüneteket mutató esetek száma kevés, időnként chronicus extraintestinalis manifesztációk állnak előtérben, melyek diagnosztikus problémát okoznak. A coeliakiában a genetikai praedispositio fontos szerepet játszik. Specifikus genetikai markerek ismertek. A coeliakiára hajlamos egyének több mint 40%-ban hordozzák a HLA II allélt. Az érintettek 95%-a DQ2 (HLA-DQA1* 05-DQB1* 02) vagy DQ8 (HLA-DQA1* 03-DQB1* 0302) allélt hordoz, összehasonlítva az átlagos populáció 39,5%-kos hordozásával. Bizonyított, hogy az MHC géneken kívül egyéb örökítő tényezők is fennállnak. A betegségre jellemzőek a 2-es típusú transglutaminase enzim ellen termelt autoantitestek, a gliadin specifikus T-lymphocyták, valamint meghatározott haplotípusok. A coeliakia kifejlődéséhez egyéb ismert és ismeretlen környezeti faktorok is hozzájárulnak, így a genetikailag érintett gyermekeknél a gluten tartalmú étel bevezetésének ideje, valamint az újszülött első életévében elszenvedett passzív dohányzás jelentős tényezők.