A fokozott cardiovascularis kockázat hordozója diabetesben elsősorban a macroangiopathia. A szerzők tárgyalják az akcelerált diabeteszes macroangiopathia instabilitásának patomechanizmusát. Ismertetik azon evidenciákat, amelyek szerint a magas vérnyomás, a dyslipidaemia, a haemostasis- zavar kezelése hatásosabb a diabeteszes macroangiopathiás szövődmények mérséklésében, mint az anyagcserezavar javítása (ún. glukózparadoxon). Felvetik az ún. euglykaemiás dysmetabolismus fogalmát, amely - a klasszikus diabeteszes rizikófaktorok mellett - önálló cardiovascularis kockázati tényezőként jelenhet meg metabolikus szindrómában. A stressz-hyperglykaemia infarctusos betegekben, a hyperglykaemia percutan coronaria intervenciónak (PCI) alávetett diabeteszesekben szignifikánsan rontja a klinikai kimenetelt (hyperglykaemiás dysmetabolismus). Az inzulinkezelés diabeteszesek infarktusában, valamint bypass műtétje során előnyösen befolyásolta a klinikai kimenetelt. Rávilágítanak a diabetes és a macroangiopathia kétirányú összefüggésére: nemcsak a diabetes eredményez cardiovascularis rizikónövekedést, hanem a macroangiopathia is hajlamosít a diabetes kialakulására. A diabeteszes microangiopathia és a diabeteszes anyagcserezavar is kölcsönös ok-okozati összefüggéssel jellemezhető. Mindezek alapján kijelentik, hogy a diabetesben észlelhető cardiovascularis kockázatfokozódásért nemcsak a macroangiopathia, a bal kamrai hypertrophia, a microangiopathia, hanem alapvető okként a diabeteszes dysmetabolismus tehető felelőssé. A diabeteszes dysmetabolismus - mint önálló kockázati tényező - akut anyagcserezavarral fenyegető állapotokban (pl. akut coronaria szindróma) játszik szerepet.