Az intraabdominalis obesitas jelentősége és veszélyei / Audikovszky Mária
Bibliogr.: p. 725. - Abstr. hun.
In: Háziorvos Továbbképző Szemle. - ISSN 1219-8641. - 2006. 11. évf. 7. sz., p. 719-725. : ill.
Elhízásban csak a hasra lokalizálódó, abdominalis, pontosabban intraabdominalis-visceralis lokalizációjú zsírfelszaporodás aterogen, kardiometabolikus kockázatot növelő hatású, bár ez az elhízottak 3/4 részében jelen van. A mindennapi gyakorlat számára az intraabdominalis adipositas és a következményes kardiometabolikus kockázat megítélésére a BMI-nél megbízhatóbb paraméter a haskörfogat, amely elég jól korrelál tudományos vizsgálatokban alkalmazott bioimpedancia módszerekkel, CT-vel, MRI-vel. A kockázatnövelő hatások elsősorban az elhízáshoz menetrendszerint csatlakozó rizikófaktorokon, vagy azoknak az elhízásra visszavezethető társulásán, a metabolikus szindrómán keresztül érvényesülnek. A 2-es típusú cukorbetegek 80%-a túlsúlyos, elhízott, gyakoriságuk világszerte növekszik. Az elhízottak több mint fele hipertóniás és egy hazai felmérés szerint 81%-uknak valamilyen dyslipidaemiás eltérése is van. Az intraabdominalis obesitast kardiovaszkuláris rizikófaktornak és betegségnek, sokan a metabolikus szindróma alapjának tekintik. A II. Magyar Terápiás Konszenzus Konferencia a morbid obesitast (BMI >40 kg/ml) önálló nagy kockázatú állapotnak, a 80, illetve 94 cm alatti (nő/ffi) haskörfogatot pedig célértéknek minősítette a nagy kockázatú állapotokban. Kezelésében az energia- és zsírszegény étrend mellett a magas glikémiás indexű szénhidrátok korlátozása is indokolt. A gyógyszeres kezelésben újabb lehetőség nyílik a cannabinoid receptor blokkoló rimonabant forgalomba kerülésével.