Az új kormány- és konvergenciaprogramok tükrében felgyorsultak az egészségügyi ágazat átalakításával kapcsolatos intézkedések. Nem közömbös, hogy a magyar társadalom egészségügyi ellátását és prevencióját biztosító járóbeteg- és kórházi szakellátás így milyen állami pénzügyi feltételrendszer mellett történik. A tanulmány az egészségügyi ellátórendszert új típusú nemzetgazdasági versenyképességi tényezőként definiálja, amelynek működését az új konvergenciaprogram tükrében formálódó állami költségvetési-pénzügyi helyzet igen nagy mértékben befolyásolja. A dolgozat empirikus közgazdasági elemző módszereivel igazolható, hogy a központi költségvetési hiány állandósulásával az egészségügyi társadalombiztosítási ellátórendszer gazdálkodása is nehézségekkel terhelt. Az egészségügyi ágazatban tervezett racionalizálási intézkedések a periferikus társadalmi pozíciókban élők, illetve a társadalmi munkamegosztásból kiesettek munkaerő-piaci reintegrációját nehezítik. Az egészségügy finanszírozási problémái miatt az aktív munkaerő egészségügyi prevenciója, munkamegosztási folyamatokban történő tartós részvétele sem biztosítható, így az egészségügyi ellátórendszer, mint új típusú versenyképességi tényező szakmailag elvárható hatékonysága fejlesztést igényel. Az elkövetkező években az egészségügyi ellátórendszernél növekvő feladatellátással indokolt számolni, amely nem elvonásokat, hanem pótlólagos forrásbevonást indokol, hiszen az egészségügy értékteremtő, egészségi értéket növelő új típusú versenyképességet jelentő ágazat.