Mind a savas, mind a protealitikus inaktiválás szempontjából a lipáz a legérzékenyebb pancreasenzim. Az enzimpótló kezelés legfőbb javallata a relatív vagy abszolút lipázhiány, amely az alkoholos krónikus panrcreatitis típusos eltérése. A kvantitatív Lipiodol próba, szonda alkalmazása nélkül, pontosan megadja a lipáz kiesésének mértékét, és az optimális szubsztitúcióhoz szükséges pankrealin-készítmény dózisát. Az idiopathiát pancreaselégtelenség legkönnyebben igazolható amilázkiesése azonban még gyakrabban járul hozzá a puffadás, meteorizmus, flatulentia tünetegyütteséhez, és kimutatása kétfázisú keményítőterheléssel nemcsak 90%-os érzékenységgel, de fokozott specificitással igazolja az enzimpótló kezelés létjogosultságát, ráadásul az optimális pankrealin-készítmény dózisát is nagy pontossággal jelzi. A pankreatin nukleotidáz-dezoxinukleo-tidáz aktivitása a vékonybél-kontamináció által okozott szerzett laktózintolerancia kezelésében jelent új lehetőséget, pancreaselégtelenség nélkül is. Kombinálása dezinficiensekkel, majd probiotikumokkal tovább javítja az eredményeket. Az étel elégtelen keveredése az epe- és pancreasnedvvel motilitási zavarokban, posztoperatív állapotokban, daganatokban a protein-kalória elégtelenség kezelése és a fájdalom mérséklése érdekében proteázban is gazdag pankrealin alkalmazását teheti szükségessé. Mindez az indirekt pancreasfunkciós próbák új generációjának alkalmazását igényli a modern képalkotó eljárások korában is.