A szerző rövid áttekintést ad évtizedekkel ezelőtt kidolgozott "élményterápiának" elnevezett pszichoterápiás koncepciójáról és annak tapasztalati felépítéséről. A terápiás folyamat elvi szerkezete szorosan kapcsolódik a szerzőnek "Az emberi személyiség pszichológiai vázlata" címen megalkotott személyiségelméletéhez. Előtérbe kerül az átélésekre figyelő, azokat élmény rangra emelő pszichológiai munka mind a terapeuta, mind a páciens (kliens) részéről. A tematikusan strukturált terápiás ülések élményanyagát a felkínált kérdéskörök otthoni (mintegy házi feladatként vállalt) továbbgondolása, áttekintése, személyes tapasztalatokhoz kapcsolása adja, mindig újabb életterületek élménymezőinek megnyitásával. A terápia túllép az aktuális pszichés problematika akár tüneti, akár mélylélektani megoldás keresésén. A terápiás cél a személyiség egészének részvétele a harmónia helyreállításában, sorra véve azokat az életterületeket is, amelyek esetleg nem kerülnének előtérbe. A személy ezáltal birtokába veheti azokat az energiáit és lehetőségeit, amelyeket nem tudott használni, és a folyamatosan, önállóan is végzett strukturált lelki munka "megtanulása" eszközt ad a későbbiekben a terapeutától függetlenné váláshoz, az autonóm, egészséges, alkotó életvitelhez. A tanulmány hosszabb idézeteket közöl az Élményterápia című könyve egyes fejezeteiből.