Állásfoglalás a szakmai nyilvánosság és a Pszichoterápiás Tudományos Tanács számára : 2. r.
Bibliogr.: p. 288-290. - Abstr. hun.
In: Pszichoterápia. - ISSN 1216-6170. - 2006. 15. évf. 4. sz., p. 282-290.
Az NSZK-ban az "analitikus pszichoterápia" (analytische Psychotherapie) és a "mélylélektanilag megalapozott pszichoterápia" (tiefenpsychologisch fundierte Psychotherapie) 1967 óta része az egészségbiztosítási ellátásnak. A kezelés finanszírozásának feltétele, hogy a terapeuta az élettörténeti fejlődést, a lelki és szomatikus állapotot, a páciens pszichodinamikáját, a terápiás tervet, célt és prognózist tartalmazó leírást (névtelenül) szakértői véleményezésre bocsátja. A leírásban fontos részt kap a terápiás kapcsolati kontextus. Az elmúlt másfél évtizedben komoly, a szakmát alapjaiban érintő vita bontakozott ki annak kapcsán, hogy az újabb minőségbiztosítási kritériumok (" bizonyosságon alapuló orvoslás ") hogyan alkalmazhatók a pszichoterápiákra. A legfontosabb szempont ebben, hogy a laboratóriumi feltételeknek megfelelő randomizált kontrollcsoportos vizsgálat nem alkalmas arra, hogy a terepen zajló ellátás hatékonyságáról és eredményességéről képet kaphassunk. Minden ilyen vizsgálat súlyos hibája, hogy kikapcsolja a terapeutával összefüggő tényezőket, miközben a terápia kimenetelének legfontosabb összetevője a terápiás kapcsolat. Több vonatkozásban is tanulságos az anyag. Egyrészt jól kiegészíti "A pszichoterápiák szakmai protokoll" jában2 rögzített hazai leírásokat, irányelveket. Másrészt a hazai pszichoterápiás gyakorlat jelentős részét teszik ki az analitikus-mélylélektani-pszichodinamikus, gyakran eklektikus módszerek, ahol a minőségbiztosítási szemlélet előbb-utóbb kiköveteli a szakmailag követhető terápiás munkát. Az "állásfoglalás" segítheti a gyakorló terapeuták tájékozódását. Talán a legfontosabb, hogy az "Állásfoglalás" szisztematikusan végigveszi a szakma gyakorlásával kapcsolatos alapvető kérdéseket. Az "Állásfoglalás" a Forum der Psychoanalyse egy teljes számát (20/1, 2004) tölti meg. A legutóbbi, a mostani és a következő számban a pszichoterápiás protokollnak megfelelő fejezeteket közöljük, majd összefoglaljuk az anyag legnagyobb részét kitevő hivatkozott kutatások főbb következtetéseit. A közlést a minőségbiztosításról szólófejezettel zárjuk.