A cukorbetegség microangiopathiás szövődményeinek kialakulásában olyan közös patogenetikai tényezők játszanak szerepet, amelyek alapvetően a hyperglykaemiára, és többek között a fokozott oxidatív stresszre vezethetők vissza. A jelen tanulmánynak az volt a célja, hogy placebo-kontrollált klinikai vizsgálatban elemezze a pentoxifyllin és pentosan polysulphat kombinációs kezelés hatását a diabeteszes neuropathiára és az albuminuriára. A vizsgálatba 2-es típusú, neuropathiás panaszokban szenvedő cukorbetegeket (n=89) választottak be, akik közül 77 beteg (Verum csoport) részesült pentoxifyllint és pentosan polysulphatot (100-100 mg-os dózisban) tartalmazó infúziókban, öt napon keresztül, napi egy alkalommal. A kontrollcsoport tagjai (Placebo csoport; n=12) hasonló módon, öt napig hatóanyag nélküli Salsol-infúziókat kaptak. Közvetlenül az infúziók adása előtt és után, vizsgálták a Ewing-féle cardiovascularis autonóm reflexteszteket és a vibrációs küszöbértéket (Riedel-Seiffer-féle kalibrált hangvillával), valamint meghatározták az albuminuria (nefelometria módszerével) mértékét mindkét csoportban. A vizsgálat ideje alatt nem változtattak a betegek megszokott gyógyszerelésén. A Verum csoportban szignifikánsan javult a cardialis autonóm reflextesztek összesített pontszáma, az autonóm score értéke (p<0,001). A tesztek közül, a mélylégzés-teszt és a handgrip teszt eredményei mutattak szignifikáns javulást (p=0,001 mindkét esetben). A mély sensoros károsodásra utaló vibrációs küszöbértékek szintén javultak (p<0,001). A Placebo csoportban nem változtak sem a cardialis autonóm tesztek (autonóm score: p=0,178), sem a vibrációs küszöbértékek (p=0,408). A betegek többségében normalbuminuria igazolódott, és ennek mértékét a kezelés nem befolyásolta. A pentoxifyllin és pentosan polysulphat hatékonynak bizonyult a diabeteszes neuropathia rövid távú kezelésében, míg az albuminuriára nem volt hatással a normalbuminuria tartományon belül.