A rák elsődleges megelőzésének elmélete és gyakorlata : Krompecher emlékelőadás, 2006 / Tompa Anna
Bibliogr.: p. 21. - Abstr. hun., eng.
In: Magyar Onkológia. - ISSN 0025-0244, eISSN 2060-0399. - 2007. 51. évf. 1. sz., p. 7-21. : ill.
A rákprevenció elsődleges célja, hogy megakadályozza a rákkeltők szervezetbe kerülését. Miután az alacsony dózisok miatt valódi toxikus hatásokkal nem kell számolni, a klasszikus toxikológiai módszerek nem alkalmasak a rákkeltők korai hatásainak kimutatására. A szervezetet ért rákkeltő vegyi expozíciókra a sejtmagon belül legérzékenyebben a kromatinállomány reagál. A környezeti, munkahelyi rákkeltők DNS-károsodásokat, kromoszóma-rendellenességeket és mutációkat okozhatnak, amelyek előre jelzik a daganatok kialakulásának veszélyét. Ilyenkor a beavatkozás két oldalról lehetséges. Egyrészt igyekszünk a kiváltó ágenst a környezetből eltávolítani (primer prevenció), másrészt a szomatikus mutációk eliminációját elősegítjük (kemoprevenció). Ez utóbbi folyamot más néven aktív prevenciónak is nevezzük, ami a másodlagos megelőzés részét képezi. A kemoprevenció elősegíti az apoptózist, fokozza a DNS-repair enzimek aktivitását, vagy a mutagén metabolitok eliminálását, pl. antioxidánsok. Saját vizsgálataink kapcsán arról a 25 éves kutatásról számolunk be, amit különböző munkahelyi ártalmaknak kitett csoportok géntoxikológiai elemzése kapcsán nyertünk, és amely adatok azt mutatják, hogy az aktív prevenció bevezetése a biomarkerek ismeretében hatásos lehet. Részletesen bemutatjuk a kórházi nővérek citosztatikus infúzió készítése kapcsán kialakuló géntoxikus változásait az immuntoxikológiai és klinikai paraméterek alakulásával összefüggésben. A géntoxicitás csökkenti az ''oxidatív burst''-öt és az NK-sejtek aktivitását, ami magyarázata lehet a foglalkozási expozíció okozta immunszuppressziónak. Az ipari munkások köréből két követéses vizsgálati csoport adatait ismertetjük részletesebben. 15 éve követjük a benzol előállítását végzőket és 8 éve az aszfaltipari munkásokat. Mindkét követés kapcsán megállapítottuk, hogy a munkakörülmények javításával a géntoxicitás is csökken, míg az időszakos lazulás, vagy fokozott expozíció a paraméterek romlását eredményezi. Miután a géntoxicitás időben elhúzódó folyamat (4-5 hónap), független az aktuális higiénés állapotoktól, így a valós expozíciós viszonyok hatásának feltárására is alkalmas. Vizsgálataink során összefüggést mutattunk ki a genotoxikológiai érintettség és az immunválasz között, amit a munkahelyi expozíció mellett a gyógyszerek szedése és a dohányzás is negatívan befolyásol. Olaj- és aszfaltipari munkások követéses vizsgálata során megállapítottuk, hogy a kromoszómaaberrációk (CA) és a testvérkromatid-kicserélődés (sister chromatid exchange, SCE) az expozíció mértékével arányosan emelkedik, majd a körülmények javulását követően, némi időeltolódással a kromoszóma-rendellenességek száma csökken. Az expozíció és a krónikus betegségek előfordulása között az ipari munkásoknál nem tudtunk összefüggést kimutatni. A citosztatikus expozíciónak kitett nővérek esetében viszont a vashiányos anémia és a pajzsmirigybetegségek halmozódásával összefüggésbe hozható a munkahelyi expozíció.