Bevezetés és célkitűzés: A szerzők a prosztatarák, a leggyakoribb férfi malignus daganat diagnosztizálását és kezelését vizsgálták a prosztataspecifikus antigén (PSA) klinika bevezetése évének (1994) és a 10 évvel későbbi adatok összevetésével. Eredmények: Az évente végzett prosztatabiopsziák száma a vizsgált évtized alatt 4,5-szeresére nőtt. 1994-ben a biopsziák 36,2%-a, 2004-ben 47,5%-a bizonyult prosztataráknak. A biopsziázott betegek átlagéletkora a vizsgált évtized alatt 69,7 évről 62,3 évre csökkent, de a prosztatarákos betegek átlagéletkora változatlan (70,8 vs. 71,3 év). Következtetések: 2004-ben a korábban mért teljes PSA-szint mellett az ún. szabad PSA és a PSA-denzitás vizsgálata is a diagnózis részévé vált, a prosztatabiopsziákat transrectalis ultrahang-vezérelten, nem vakon és perinealisan - mint korábban - végezték. Ennek köszönhetően a prosztatabiopsziák hatékonysága fokozódott, de jelen módszerekkel mégsem sikerült a prosztatarákot fiatalabb életkorban felismerni. A diagnosztizált prosztatarákok Gleason-pontszámmal jellemezhető malignitása csökkent, így több kuratív beavatkozásra alkalmas beteget észleltek. Ugyanakkor a betegségspecifikus átlagos prosztataspecifikus antigén-érték magas volta jelzi, hogy még mindig az előrehaladottabb (és ezért csak palliatívan kezelhető) betegek vannak többségben.