Nap mint nap találkozunk kórházakban és otthon is olyan betegekkel, akik betegségük alatt, illetve betegségük miatt rohamosan veszítenek testsúlyukból. Megfelelő beavatkozás nélkül a kezelés és a gyógyulás kimenetelét veszélyezteti romló tápláltsági állapotuk. Bár ez szinte evidenciaként vonja maga után a táplálásterápia fontosságát, ha bemegyünk egy kórházi osztályra, elvétve látunk csak szondatáplált beteget, és ritka a kiegészítő táplálásként iható tápszert fogyasztó beteg. Sajnos a statisztikai adatok alapján is nagyon elmaradunk a nyugat-európai országoktól: az egy lakosra jutó enterális tápszerfogyasztás kb. tizede a nemzetközi átlagnak. Míg hazánkban 8 otthoni szondatáplált és gondozott beteg jut 100 000 lakosra, addig Nyugat-Európában 60! Ugyanakkor a kórházba kerülő betegek között a malnutrícióval veszélyeztetett betegek aránya azonos a nemzetközi átlaggal. Ezeknek a szomorú adatoknak oka lehet az információ-hiány, illetve, hogy nem kellő figyelmet fordítunk a betegséghez kapcsolódó malnutríció felismerésére.