A 2-es típusú diabétesz mellitus gyógyszeres kezelése jelentősen megváltozott az utóbbi években. A korábbi secretagog (inzulin szekréciót fokozó) gyógyszerek egyre inkább átadják helyüket az inzulin rezisztenciát csökkentő készítményeknek. Jelenleg az európai statisztikák alapján a kezelés 60%-ban inzulin sensitiserrel történik, csak 40%-ban alkalmaznak sulphanylureát. Hazánkban a fenti tendencia jelenleg még nem észlelhető, az általános európai gyakorlattal szemben a betegek kétharmada kap jelenleg is sulphanylureát, és csak egyharmaduk insulin sensitisert. Ez a 2-es típusú diabétesz mellitus patofiziológiájának ismeretében -állandó, fokozódó inzulin rezisztencia jelenléte- helytelen, és a betegség progresszióját okozza, gyorsítva az abszolút inzulin hiány kialakulását. Esettanulmányunkban ugyanazon esetet két különböző terápiás megközelítésből vizsgáljuk.