A co-payment széleskörű, viszonylag hirtelen történt bevezetése a hazai egészségügyi rendszerben komoly fejtörést okozott a kórházi vezetők számára - túl a kommunikációs kérdéseken és szabályozási változásokon - a nagyszámú pénzügyi tranzakció költséghatékony megvalósításának tekintetében is. Számos más, kapcsolódó probléma mellett megoldandó feladatként merült fel a betegek döntő részét érintő díjfizetés megfelelő színvonalú biztosítása. A legtöbb kórház központi vizitdíj- és napidíjfizetési munkahelyeket hozott létre, amelyek szükségszerűen a fizetési folyamat legszűkebb keresztmetszeti pontját jelentik, ezáltal a betegeket sorban állásra kényszerítik. A helyzet súlyát jelzi az egyik lehetséges megoldási lépésnek, a vizitdíj-automaták telepítésének országos szinten milliárdos nagyságrendű költsége. A szerző áttekinti a központi díjbeszedés esetén szóba jövő sorállási rendszerek elméleti hátterét, és külön kitér a Budai Irgalmasrendi Kórházban alkalmazott megoldásokat megalapozó tervezés kvantitatív módszereire.