Az asthma bronchiale heterogén légúti elváltozásokat magában foglaló betegségcsoport, mely az érvényben lévő szakmai elvek alapján a légutak krónikus gyulladásaként kezelendő, és a kezelésben központi helyen szerepel az eosinophil sejtes légúti gyulladás csökkentése. A hagyományos klinikai eszközök azonban nem adnak lényegi információt a légúti gyulladásról, annak sejttípusáról, intenzitásáról, ezért nem várható tőlük, hogy a hatékony, megfelelő adagban alkalmazott antiinflammatiós kezelés meghatározásához megbízható támpontot nyújtsanak. A kilégzett nitrogén-monoxid (FENO) mérés egy kiegészítő vizsgálat, amely az eosinophil sejtes gyulladás specifikus mutatója. Az emelkedett FENO-érték jelzi az asztma várható szteroid-válaszkészségét. A megfelelő kontroll fenntartásához szükséges inhalációs szteroiddózis beállításában, az exacerbációk kivédésében, a kezelés költség-hatékony folytatásában a FENO-mérés javítja a hagyományos módszerekkel (légzésfunkció, csúcsáramlásmérés, tünettan) elérhető eredményeket. Kezelés mellett is tünetes betegeknél a FENO magas vagy alacsony szintje segít annak eldöntésében, hogy a tünetek hátterében kell-e kontrollálatlan eosinophil sejtes gyulladást keresni, azaz várható-e az állapot jobb kontrollja az antiinflammatiós kezelés dózisának növelésével. A vizsgálattal kapcsolatban szükség van az eddigieknél szélesebb körű tanulmányokra annak megítéléséhez, hogy melyik az a FENO koncentráció, amely mellett az alacsony/magas minősítés a klinikai gyakorlat számára a legnagyobb segítséget adja az asthma bronchiale differenciáldiagnosztikájában és költség-hatékony kezelési tervének meghatározásában.