Minden kétszemélyes pszichoterápiás kapcsolat feleleveníti a benne szereplők valamikori primer kötelékének implicit memóriáját. A biztonsághiányos módon kötődő kliens, köteléki traumájához társult elviselhetetlen érzelmeinek nem-verbális kifejezésével zsigeri szintig megterhelheti a terapeutát. Miközben a terapeuta a szomatikus terhelést feldolgozva a jobbféltekei információkat balféltekeivé alakítja át, a páciens számára mintegy corpus callosum funkciót tölt be. Hiteles kommunikációja révén a páciens traumás implicit memóriájának konszolidációját segíti elő. A pszichoterápiás irányzatok kor- és kultúrafüggő, valamint személyi sajátossággal bírnak, mivel a páciens által a terapeutára rótt szenvedésre adott válasz alapján születnek. Ezeket viszont a kortól és kultúrától független, elmék közötti kötelékteremtő evolúció-genetikus alanyközi kommunikáció alapozza meg.