A krónikus veseelégtelenségben szenvedő, dialízis kezelésben részesülő betegek körében általában tízszer magasabb a hepatitis C-vírus előfordulási aránya, mint a normál populációban. Néhány betegben a vírus által okozott krónikus glomerulonephritis áll a háttérben, de a betegek nagy részében a művesekezelés során szerzett nosocomiális fertőzésről van szó. A fertőzés csak a rendszeres szűrővizsgálatokkal fedezhető fel biztonságosan, mivel a legtöbb esetben a májenzimek normálisak. Ennek ellenére a folyamat súlyos májbetegségbe progrediálhat. A dializált betegek egy része vesetranszplantációra vár. A transzplantáció után adott immunszuppresszív kezelés mellett azonban a vírus szaporodása jelentősen felgyorsul, mely a májbetegség romlását idézi elő. A kilökődés veszélye miatt a transzplantáció után már nem kezelhetők interferonnal. Emiatt az alkalmas betegekben legkésőbb a művesekezelés időszakában kell a vírusellenes kezelést elkezdeni. A beszűkült vesefunkciójú betegekben kevesebb tapasztalat áll rendelkezésre. A legtöbb beteget interferonnal kezelték. Az interferon, a meglassult kiválasztás miatt ugyan hatékonyabb, mint a normális vesefunkció mellett, de a betegek kevésbé tolerálják. A ribavirin kizárólag a vesén keresztül választódik ki, az anaemiát okozó hatása még kifejezettebb ebben a betegcsoportban, ezért használata jelenleg nem elfogadott. A peginterferon alfa-2a a vesebetegek számára igen kedvező farmakokinetikai tulajdonságokkal rendelkezik. Hatékonyságáról egyre több tanulmány áll rendelkezésre.