A szintetikus, növekedésihormon-elválasztást serkentő, szájon át is hatásos anyagokat több mint 20 éve fedezték fel. Ezek az anyagok szomatosztatin-antagonista hatást fejtenek ki és speciális receptoraikon keresztül dózis-függő módon serkentik a növekedésihormon-termelést, ezért a növekedési hormon szekretagóg elnevezést kapták. A növekedési hormon szekretagóg receptorok endogén ligandja, a ghrelin legnagyobb részt a gyomorban képződik, de egyéb szervekben, mint a hypothalamusban, a hypophysisben, a bélrendszerben, a vesében, a szívben, a hasnyálmirigyben és az ivarmirigyekben is kimutatható. A növekedési hormon-termelés serkentésén kívül a ghrelin egyéb hatásai is ismertté váltak: serkenti a prolaktin és a kortikotrop hormon termelését, befolyásolja a reproduktív rendszer működését és az alvást, orexigén (étvágynövelő) hatása révén növeli a táplálékfelvételt, és receptoraikon keresztül a szív- és érrendszer, valamint az emésztőrendszer működését is szabályozza. A szerzők a növekedési hormon szekretagóg anyagok és a ghrelin felfedezésének áttekintése és a legfontosabb biokémiai és fiziológiai ismeretek összefoglalása után a emésztőrendszeri hatásokkal kapcsolatos nemzetközi kutatások eredményeit ismertetik. A ghrelin legtöbbet vizsgált hatását a táplálékfelvételre és az energiaháztartás szabályozásra fejti ki, az étvágy növelésével elhízást okoz. Hatással lehet a gyomorsav szekréciójára, és a gyomornyálkahártyára védő hatású. A vizsgálatok a ghrelin és a Helicobacter pylori-fertőzés lehetséges kapcsolatára utalnak, bár ebben a kapcsolatban a ghrelin hatásai közül nem a gyomornyálkahártyára, hanem az étvágyra gyakorolt hatás tűnik jelentősnek. A ghrelin funkcionális kapcsolatban áll a motilinnal; mindkettő serkenti az emésztőrendszer motilitását. A ghrelin és a motilin, illetve a receptoraik közötti szerkezeti hasonlóság új lehetőséget kínál a farmakológiai kutatások számára a táplálkozási zavarok és az emésztőrendszeri hipomotilitással járó betegségek hatásosabb kezelését biztosító gyógyszerek kifejlesztéséhez.