A heti egyszeri adagolású amino-biszfonát jelenleg a leggyakrabban alkalmazott terápia posztmenopauzás osteoporosisban. A betegek ragaszkodása ehhez a kezelési sémához jobb, mint a napi biszfoszfonát-terápiához, de még így sem optimális. Az Újabban hozzáférhető vált havi egyszeri adagolású biszfoszfonát kényelmes, a betegek együttműködését, a hosszú távú kezelési eredményt javító kezelési lehetőség lehet, kérdés azonban, hogy a ritkább adagolás mellett az egyéb terápiás jellemzők együttes figyelembevétele hogyan befolyásolja a betegek választását. A felmérés célja a különböző kezelési jellemzők, így a hatékonyság, mellékhatások, biztonságosság, az adagolás gyakorisága és módja, valamint a kezelés költsége, egymáshoz viszonyított fontosságának értékelése volt. Kétszáz, osteoporosisos betegek ellátásával foglalkozó szakorvos által kezelt egy-egy beteg vett részt vizsgálatban. A primer osteoporosis diagnózisa, valamilyen típusú aktuális biszfoszfonát-kezelés, valamint a vizsgálatban történő részvételhez adott hozzájárulás voltak a beválasztási kritériumok. A kérdőívet a betegek gyakorlott kérdezőbiztosok közreműködésével töltötték ki. Százkilencvennyolc résztvevő (178 nő, 20 férfi, átlag életkor 65 év) kitöltött kérdőíve volt alkalmas a kiértékelésre. Az osteoporosis diagnózisának felállításától eltelt idő átlagosan 4,4 év volt, a biszfoszfonátot a betegek átlagosan 2 éve szedték. A bázisterápia mellé kalciumkiegészítést a betegek 33%-ának, D-vitaminpótlást 50%-nak rendelt a kezelőorvos. A betegek legfontosabb elvárása az osteoporosis-ellenes kezelés alkalmazásakor a fájdalomcsillapító hatás, melyet a t rési kockázat csökkentése és a kezelés biztonságossága követett a rangsorban. Az adagolás gyakoriságát és körülményeit az előzőnknél kevésbé fontos szempontnak értékelték a résztvevők. A betegek kb. kétharmada elégedett az aktuálisan alkalmazott biszfoszfonát-kezeléssel, az elégedettség legfontosabb oka az elvárásoknak megfelelően a panaszok mérséklődése. Az egyéb tényezőktől függetlenül értékelve, az adagolási gyakoriságot a betegek fele fontosnak értékelte, és 57%-uk a heti egyszeri gyógyszerbevételt tartotta a legmegfelelőbbnek. Antikor a bizonyítékokkal igazolt hatékonyságot, a gyógyszereléssel szerzett tapasztalatok hosszát, az adagolás gyakoriságát és a bevétel utódját együttesen ismertelve, két készítmény közötti választás volt a kérdés, a betegek több mint háromnegyede a csigolya, a nem-vertebrális és a csípőtáji törések kockázatát egyaránt igazoltan csökkentő, heti egyszeri adagolású gyógyszert választotta, a havi egyszeri adagolású, de csak a csigolyatörési kockázatot csökkentő készítménnyel szembe".