Főbb tézisek: 1. A prosztata-carcinoma növekedése androgénfüggő. A tesztoszteront az 5-alfa-reduktáz alakítja át a hormon aktív metabolitjává, dihidro-tesztoszteronná (DHT). Az androgének 95%-a a here Leydig-sejtjeiben, 5%-a a mellékvesekéregben termelődik. 2. A hormonkezelés két formája a kasztráció és a hormonblokád. A kasztráció elérhető sebészi úton (a herék eltávolításával) vagy gyógyszerek (ösztrogének, LHRH-agonisták, LHRH-antagonisták) adásával. A hormonblokád szteroid vagy nem szteroid típusú antiandrogénekkel történhet. Flare jelenségnek azt nevezzük, hogy a szérum tesztoszteronszintje az LHRH-analógokkal végzett kezelés kezdeti szakaszában átmenetileg megemelkedik. Ez a jelenség antiandrogén gyógyszer kiegészítő alkalmazásával elnyomható. 3. Az áttétes prosztata-carcinoma kezelése céljából alkalmazott, kasztrációból és nem szteroid antiandrogén adásából álló teljes androgénblokád bizonyos túlélési előnyt biztosít a kasztrációval szemben, de erőteljesebb mellékhatások mellett. A kasztráció jellemző mellékhatásai a csontritkulás, a hőhullámok, a gynecomastia és a potencia hanyatlása. A nem szteroid antiandrogének mellékhatásspektruma kedvezőbb.