Főbb tézisek: 1. Az imatinib bevezetése jelentősen javította a krónikus myeloid leukaemia kórlefolyását. A prognózis - a kezelésre adott válasz, a rezisztencia kialakulása - molekuláris markerek alapján becsülhető. 2. Mivel az imatinib-kezelés során rezisztencia alakulhat ki a gyógyszerrel szemben, tartós molekuláris szintű monitorozásra van szükség. A módszerek és az értékelés standardizálása még folyamatban van. 3. Az imatinib-kezelésre adott nem kielégítő terápiás válasznak, illetve a remisszió megszűnésének értékelése a jelenlegi ajánlás szerint a figyelmeztető jel, a szuboptimális válasz és a terápiás kudarc fogalmai segítségével történik.