A tracheosztómia az egyik leggyakoribb műtét az intenzív osztályon (ITO). Optimális időzítése vitatott. Több friss tanulmány is megkérdőjelezi a korábbi gyakorlat, a legalább 7-10 napos várakozás helyességét. Az újabb adatok szerint a kezelés első hetében elvégzett korai tracheosztómiának kedvező hatásai lehetnek a betegek kimenetelére: csökkenhet a lélegeztetett napok száma, a Lélegeztetéssel összefüggő pneumónia gyakorisága, az ITO ápolási idő és a mortalitás. A beavatkozás célja már nem a krónikus betegek tartós légútbiztosítása, hanem az akut betegek gyógyulásának, respirátorról való mielőbbi leszoktatásának a segítése. Osztályunkon az idegsebészeti betegek magas aránya miatt gyakran kényszerülünk légcsőmetszésre, melyek 2005. júliusáig sebészi úton történtek. Egy átmeneti időszak után, 2006. elejére a pertutan eljárás szinte teljesen kiszorította a hagyományos módszert. Jelen retrospektív vizsgálatunkban két félév adatait hasonlítottuk össze a percutan tracheosztómia elterjedése előtt (2005. január-június) és után (2006. április-szeptember). A tanulmányba minden olyan beteget beválogattunk, aki legalább 12 órán át mesterséges légútbiztosításra szorult. 181 beteg adatait dolgoztuk fel, közülük 86 beteget kezeltünk az első, 95 beteget a második időszakban. A két félévben összesen 59 elektív tracheosztómia történt, az első periódusban valamennyi (22 beavatkozás) sebészi, a másodikban valamennyi (37 beavatkozás) percutan módon. Az új eljárás elterjedése a kevés gyakorlat ellenére nem járt a szövődmények gyakoriságának jelentős emelkedésével. A beavatkozásig eltelt idő szignifikánsan, átlagosan 4,5 nappal rövidebb volt a második időszakban (medián: 11,5 illetve 7 nap, p <0,001). Összesen 4 beteget tudtunk dekanülálni az ITO-n, a betegek túlnyomó részét trachea kanüllel helyeztük át más osztályra. A korábban végzett tracheosztómiák a második időszakban kimutathatóan megkönnyítették a betegáthelyezést, átlagosan 7,5 nappal csökkent az ITO ápolási idő (p=0,002). 24 esetben végeztünk légcsőmetszést a kezelés első hetében, ebből 3 történt az első, 21 a második vizsgálati időszakban. Összehasonlítva a korai (<7. nap) és késői (>7. nap) tracheosztómián átesett betegeket, előbbieknél jelentősen rövidebb volt a gépi lélegeztetés (medián: 8 ill. 14 nap, p=0,006) és az ITO kezelés (medián: 12,5 ill. 20 nap, p<0,001) ideje.