Korrigált nagyértranszpozícióban a kamrák felcserélődtek (atrioventrikuláris, ventrikuloarteriális diszkordancia), az anatómiai jobb kamra biztosítja a szisztémás keringést. A tüneteket társuló szívhibák, progresszív AV-blokk, fokozatosan kialakuló jobbkamra-diszfunkció okozza. Cél: 1975-2005 között hazánkban végzett műtéti megoldások és eredményeik vizsgálata. Betegek: 44 betegen 66 műtét (mortalitás 7,5%) történt: pacemaker-beültetés (11), társvitiumok palliációja (26) (systemopulmonalis sönt 18, arteria pulmonalis törzs beszűkítés 8), "egykamrás repair" (Bidirectionalis Glenn, TCPC, Fontan-műtét) (12). Társuló szívhibák korrekcióját 15 esetben végezték: Pulmonalis valvulotomia 2, kamrai septumdefektus-zárás 4 gyermekben, a kettő kombinálódása esetén a kamrai sövényhiány zárása 3 esetben valvulotomiával, 6 betegben homograft-beültetéssel (kamra-arteria pulmonalis közé) társult. A késői mortalitás (jobbkamra-elégtelenség miatt) 2, 3 felnőttkorú beteg eltűnt, 10 panaszmentes. A jobbkamra-funkció jó 8, kielégítő 2 betegben. Alapbetegség korrigálása: Senning+Rastelli-műtét 1, Senning+Jatene-műtét 1 gyermeken történt. Utánkövetés 0,5-30 (átlag 14) év. Következtetések: Törekedni kell a korrigált nagyértranszpozíció anatómiai korrigálására, mert ez biztosítja a legjobb hosszú távú eredményt. A műtétet már csecsemő-, kisdedkorban el kell végezni, mert később már megbízhatatlanok a bal kamra trenírozására tett kísérletek. Ha az anatómiai feltételek nincsenek meg, akkor a társvitiumok határozzák meg az elvégezhető műtét típusát. A kialakuló jobbkamra-diszfunkciós tünetek miatt folyamatos ellenőrzés szükséges. Ez különösen vonatkozik a felnőttkorú betegekre.