A recombináns aktivált VII. faktort (rFVIIa) haemophiliás betegek szubsztitúciós kezelésére, valamint a szokásos haemosztatikumokra nem reagáló posztoperatív vérzések megszüntetésére alkalmazzuk. Esetünkkel a rFVIIa terápia által okozott ritkán előforduló, ezért kevésbé figyelembe vett trombotikus szövődmények lehetőségére hívjuk fel a figyelmet. A 69 éves férfi betegnél bal artéria coronaria főtörzs (LM) stenosis miatt sürgősséggel végeztünk műtétet. Az előkészítés során derült ki VII. faktor hiánya (spontán INR 2,64, PT 28 s) 4% alatti VII. faktor szinttel, ezért a műtétet rFVIIa pótlással végeztük a műtét napján 3 óránként 90 ľg/tskg, az 1. és 2. napon 3 óránként 80 ľg/tskg adagot alkalmaztunk. A kezelés hatására az INR 0,8 lett, a mellkasi draineken 10-30 ml/óra szivadék ürült. Az antikoagulálást a posztoperatív 12. órában megkezdtük (Na-Heparin bolus 6 óránként), majd aszpirint kapott az első napról. A 2. napon ST elevációval járó nekroenzim emelkedést észleltünk. Az elvégzett rekoronarográfia a vénás graftok elzáródását igazolta. A rFVIIa elhagyása után Clopidogrel és LMWH adását követően a mikroembolizácíó tünetei 9 nap alatt megszűntek. A rFVIla terápia koronária betegeken thrombin generáló hatása miatt véleményünk szerint nagyobb óvatosságot igényel, mint azt a kezdeti sikerek sugallják. Komoly megfontolást képez az antikoaguláns kezelés megkezdésének időpontja és dózisa, valamint a szubsztitúció felfüggesztésének eldöntése a szer hematológiai indikációval történő alkalmazásakor.