A minimálisan invazív beavatkozások közé sorolható perkután tracheosztómia (PT) napjainkra az intenzív terápiában a légcsőmegnyitás leggyakrabban végzett technikájává vált. Az eljárás létjogosultságának igazolása, a különböző PT-s módszerek és a nyitott tracheosztómia eredményeinek és szövődményeinek összehasonlítása máig folyamatosan vizsgált kérdés. A szerzők irodalmi adatokra támaszkodva hasonlítják össze a különböző műtéti eljárások hosszú távú szövődményeit. A perkután technikák előnye a gyorsaság és költséghatékonyság. A rövid távú szövődményeket illetően azonban - a posztoperatív vérzések és sebfertőzések számának minimális csökkenésétől eltekintve - nincs érdemi eltérés a nyitott tracheosztómiához viszonyítva, s ami még fontosabb, a cadaver- és a klinikai tanulmányok szerint a legsúlyosabb késői szövődmények közé sorolható cricotrachealis szűkületek számának növekedése várható. Ennek egyik gyakori oka az, hogy a legtöbbször bronchoszkópos kontroll nélkül végzett PT során a tubust gyakran a gyűrűporcot sértve helyezik be. A hosszabb intubációs időtartam után végzett PT szintén szűkület kialakulására hajlamosít, mivel a beavatkozás a már károsodott trachea szöveteken át történik. A súlyos fej-nyaksebészeti problémát jelentő cricotrachealis szakületek kialakulását, megoldásuk és megelőzésük lehetőségét két típusos esettel mutatják be.