Vese- és májtranszplantáltak posztoperatív fizioterápiája / Békefi Rita, Knapik Bernadett
Abstr. hun., eng.
In: Mozgásterápia. - ISSN 1216-5239. - 2007. 16. évf. 2. sz., p. 17-21.
Az utóbbi évtizedekben a szervátültetés szinte mindennapos beavatkozássá vált világszerte, így Magyarországon is. Több ezerre (mintegy 4000) tehető azoknak a száma, akik beültetett szervvel (vesével, májjal, hasnyálmiriggyel, szívvel, tüdővel, csontvelővel) élik mindennapjaikat, és ez a szám egyre növekszik. A szervátültetés gyakorlatilag az egyetlen lehetőség életminőségük javulásához a krónikus veseelégtelenségben, illetve a túléléshez a krónikus vagy akut májelégtelenségben szenvedőknek. Hazánkban 1973 óta végeznek szervátültetéseket, klinikánkon 1993 óta létezik vese-, 1995 óta máj-, 2004 óta kombinált vese-hasnyálmirigy-, 2003 óta szigetsejttranszplantáció, és az elmúlt néhány évben négy alkalommal került sor kombinált vese-máj átültetésre. Célunk bemutatni, hogy a gyógytornász szemszögéből milyen képet mutat ez a betegcsoport, kik ők, mi történik velük, különböznek-e tőlünk, átlagemberektől vagy az általunk leggyakrabban kezelt betegektől.