A kutatási célunk az volt, hogy megvizsgáljuk a magzati vesehosszt normál, illetve hyperechogen magzati veséknél a második és harmadik trimeszterben. A szúrt terhesek chronikusan hypoxiásak voltak (terhességi toxaemia). Az intrauterin chronikus hypoxiás magzati veséket echogenitásuk alapján két részre osztottuk. Az I-es csoportba 21 eset tartozott, ahol a toxaemia mellett jelen volt a vesemedulla hyperechogenitása is, a II-es csoportba pedig azon 162 eset, ahol a terhességi toxaemia mellett nem volt magzati vesevelő hyperechogenitas. Mindkét csoportba második, illetve harmadik trimeszterben lévő gravidák kerültek. A magzati vese hyperechogenitása jó indikátora a magzati vese-perfúzió csökkenésének, valamint korrelál a magzati vese pathológiás méretével. A magzati vesehossz szignifikánsan magasabb a hyperechogen esetekben. Így indikátora lehet a rákövetkező méhen belüli, valamint a születés körüli komplikációknak. A magzati veseparenchima részletes vizsgálata, valamint a vesehossz mérése hasznos metódus lehet a praenatalis diagnosztikában, mely mutatja a csökkent veseperfúziót, valamint a magzati hypoxiát, így esetleges pathológiás magzati állapotokat jelezve méhen belül.