A tanulmány országos szinten vizsgálja a 2001. év felső végtag replantációit az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) adatai alapján. Az értékelés a progresszív ellátási szintek, korcsoportok, traumás amputáció magassága tekintetében elemzi a replantációk előfordulását, továbbá az első definitív kórházi ellátást követő két éves utánkövetési időszak OEP kiadásait, valamint a törésgyógyulással összefüggő szövődmények ellátásának alakulását az első hónapban, különös tekintettel a szekunder amputációra. A legnagyobb mértékben a 21-30 éves (25,68%) és 31-40 éves (27,03%) korosztály érintett, leggyakrabban a hüvelykujj (36,49%) és az egyéb ujjak (52,7%) replantációjával. Az esetek 54,05%-ban a megyei kórházakban, 20,27%-ban a városi kórházakban, 13,52%-ban az egyetemi centrumokban, 9,46%-ban a fővárosi intézetekben, 2,7%-ban az országos intézetben kerültek ellátásra. A posztoperatív első hónapban az esetek 16,2%-ában történt szekunder amputáció, 10,8%-ban sebrevízió és/vagy necrectomia. A szekunder amputáció leggyakrabban a gyermekkorban, a serdülő- és fiatal felnőttkorban (25-35%) fordul elő, amely átlagosan a városi kórházak eseteiben 20%, az egyetemi intézetek eseteiben 10%, a fővárosi intézetekben 14,3%, a megyei kórházakban 12,5%. A biztosítói járóbeteg-ellátás és fekvőbeteg-ellátás átlagos költsége egyéb ujjak esetén 264.552 Ft, a hüvelykujj esetén 284.584 Ft volt. A replantációs és a későbbi rekonstrukciós ellátások, a szövődmény elhárítás eszközei leghatékonyabban a kézsebészeti centrumokban optimalizálhatók.