A lokális antibiotikus terápia előretörése a lágyszöveti és csontgennyedések kezelésében újabb módszerek és antibiotikum hordozók felhasználását teszik szükségessé. A szerzők vizsgálataik során azonos mennyiségű és koncentrációjú antibiotikumokat helyeztek az általuk készített polymethyl-metacrylat (PMMA) kapszulákba és gyöngyökbe. Vizsgálták az antibiotikumok kiáramlását az idő függvényében és a koncentráció csökkenés dinamikáját, amikacin, clindamycin, pefloxacin, piperacillin+tazobactam, amoxicillin+clavulansav és cefotaxim esetében. A kapszulákból és gyöngyökből diffundáló antibiotikumok mennyiségét standard mikrobiológiai módszerrel határozták meg. Szűrőpapír korongokkal vett mintát véres agar táptalajra oltott Micrococcus luteus ATCC 9341 teszttörzzsel vizsgálták. 24 órás, 37 oC inkubálás után olvasták le a gátlási zóna átmérőjét, melyet standard hígítási sor alapján žM/ml koncentrációra számoltak át. A vizsgált antibiotikumok Micrococcus luteus-ra vonatkoztott minimális inhibíciós koncentráció (MIC) értékeit több 100×-1000× meghaladták. Mind az általuk készített kapszulák, mind a gyöngyök esetében magas lokális koncentrációkat mértek, a kapszulákból azonban hosszabb ideig, magasabb és egyenletesebb koncentrációban szabadult fel az antibiotikum az összes általuk vizsgált gyógyszer esetében. A Laky által kidolgozott, nyulak tibiáján in vivo létrehozott krónikus osteomyelitis modell segítségével vizsgálták a Tazocin lokális terápiás hatását. A kísérletesen előidézett osteomyelitist a sebészi debridement-et követően mélyen a velőűrbe helyezett 0.1 ml (piperacillin 0.02 g + 0.005 g tazobactam) gyári kiszerelésű Tazocint tartalmazó PMMA kapszulákkal kezelték. In vivo kísérletnél 12 implantált állat esetében 7 nyúl teljes gyógyulását, 3 esetben részleges reparációját tapasztalták. Két állatnál nem volt gyógyulás. A módszer gyors, egyszerű és gazdaságos. Elvileg bármilyen antibiotikum tetszőlegesen választható és célzottan alkalmazható.