A mieloproliferatív betegségek gyermekkori megjelenései igen ritkák, azonban a diagnosztikai vizsgálatok, a molekuláris módszerek fejlődése révén egyértelműen kórismézhetők. Ebben lényeges szerepe van a beteget először észlelő háziorvosnak, amennyiben a nem specifikus klinikai tünetek alapján gondol a ritka kórképek lehetőségére. A változatos klinikai kép, a súlyos szövődmények társulása, a speciális diagnosztikai és terápiás módszerek alkalmazásának szükségessége, a donor mielőbbi felkutatása és allogén össejtátültetés elvégzése mindenképpen feltételezi a hatékony együttműködést a felkészült gyermekhaematológiai központok munkatársaival.