Kevés hazai epidemiológiai felmérés készült a cardiovascularis betegségben szenvedők homociszteinszintjéről, holott a homocisztein az atherosclerosis egyik újonnan megismert, független rizikófaktora. Célkitűzés: A szerzők a jelen tanulmányban 1010 kelet-magyarországi, cardiovascularis betegségre utaló panasszal rendelkező beteg adatainak retrospektív feldolgozásával keresték a homociszteinszint, a cardiovascularis betegség, a laborparaméterek és a genetikai eltérések összefüggéseit. Betegek és módszerek: A vizsgált populációból egy kontroll- ("egészséges2) csoportot válogattak ki a következő kritériumok alapján: nem volt stroke, szívinfarktus, carotis- vagy perifériás érszűkületi anamnézis, igazolhatóan nem volt 50%-ot elérő vagy meghaladó coronariastenosis, nem történt coronariaintervenció, az ismételt coronarographiák során nem volt észlelhető progresszió és nem volt MTHFR gén polimorfizmus sem. Eredmények: A teljes betegpopulációt figyelembe véve, a homociszteinszint statisztikailag szignifikáns, negatív lineáris korrelációt mutatott a HDL-koleszterinnel, az anti-atherogen hatású ApoA-I lipoproteinnel, és pozitív korrelációt mutatott a C-reaktív protein és a XIII. faktor aktivitásokkal. Az egyes betegcsoportokat vizsgálva mind nőkben, mind férfiakban szignifikánsan magasabb volt a homociszteinszint a kontrollcsoporthoz képest a korábban stroke-on vagy myocardialis infarctuson átesett, coronariastenosisban, illetve progrediáló coronariabetegségben szenvedő, vagy mozgásszegény életmódot folytató, MTHFR gén polimorfizmussal, alacsony folsav-, illetve B12-vitamin-szinttel rendelkező betegekben. A 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknél a homociszteinszint csak nőknél volt szignifikánsan magasabb. Következtetés: Megállapítható, hogy hazánkban számos cardiovascularis betegségben szenvedő beteg homociszteinszintje emelkedett, ami egyrészt prognosztikus értékű lehet, illetve az atherosclerosisban ismert szerepe alapján a homociszteinszint csökkentése jótékony hatású lehet ezen betegekben.