Az antilipidémiás gyógyszerpaletta gazdagodása egyúttal a kezelési lehetőségek bővülését is magával hozta. A terápia megválasztása során napjainkban már nemcsak a gyógyszerek lipidcsökkentő kapacitása, hanem a nem-lipid (ún. pleiotropiás) hatását is figyelembe kell venni, és a gyógyszer hasznosságát a beteg adott rizikóstátusza szerint szükséges mérlegelni. A fokozottan veszélyeztettet állapotokban (szekunder prevenció, igazolt érbetegség, diabétesz, metabolikus szindróma) a nagy dózisban adott statin biztosította rövidtávon már érvényesülő anti-ateroszklerotikus (döntően pleiotropiás) hatás előnyben részesítendő. Közepes rizikóstátusz esetén a hosszú távú stratégiának megfelelően kisebb statindózist tartalmazó, döntően a lipidcsökkentést célzó kombinációs kezelés alkalmazható alternatívát jelent.