A humán papilloma vírus (HPV) fertőzés világszerte a leggyakoribb vírusos eredetű, szexuális úton terjedő betegség, amely évente az összes daganatos - nagyrészt méhnyakrák - megbetegedés több, mint 6%-ának kialakulásáért felelős. A dolgozat célja a HPV fertőzés és méhnyakrák összefüggésén keresztül a vírus okozta méhnyakrák megelőzésében egyaránt alkalmazható primer és szekunder prevenció adta lehetőségek költséghatékonyságának bemutatása. A primer prevencióban legkézenfekvőbb megoldás a vírus L1, L2 felszíni fehérjéi ellen kialakított vakcinával történő prevenció, míg a szekunder prevencióban a prekancerózus állapotok citológiai szűrése, és az azonosított elváltozások sebészi megoldása az alkalmazott eljárás. A dolgozat rávilágít arra, hogy a mindennapi gyakorlatban esély van olyan költséghatékony védőoltás bevezetésére, ami - a tanulmány 2 éves megfigyelését alapul véve - várhatóan több mint 90%-os hatékonyságú a HPV 6., 11., 16. és 18. típusai ellen. Ezáltal lehetővé válna, hogy 45%-kal csökkenjen az összes alacsony fokozatú cervikális intraepiteliális neopláziás (CIN 1-es) eset előfordulása, több mint 60%-kal csökkenjen az összes CIN 2/3 in situ méhnyakrák eset előfordulása, valamint 80%-kal csökkenjen a genitális szemölcsök előfordulása. A költséghatékonyságot alapvetően befolyásolja a vakcinációs korosztályok megfelelő kiválasztása (lehetőleg a szexuális aktivitás megkezdése előtt) és a vakcinációban nem részesült nők "utánoltásának" megoldása. A jövőben tehát alapvető kihívása lesz mind az orvosszakmának, mind a finanszírozónak, hogy az eddig alkalmazott populációs szűrés mellett megtalálja a vakcináció pontos helyét a méhnyakrák-prevenció folyamatában.