A reszinkronizációs terápia (cardiac resynchronisation therapy, CRT) a súlyos balkamra-diszfunkcióval, intra- és interventrikuláris vezetési zavarral rendelkező, gyógyszer refrakter szívelégtelenség hatékony terápiája. Vizsgálatunkban az ET-1 és a bigET szérumszintek változását, valamint a túlélést követtük CRT hatására 36 betegen. Az ET-1-szintek korai, tartós csökkenése igazolódott a dilatatív cardiomyopathiás (DCM) alapbetegséggel rendelkezők, illetve a CRT-kezelésre reagálók (reszponder) alcsoportjai körében (ET-kontroll: 0,60ą0,06 és 0,59ą0,05; ET-7 nap: 0,48ą0,05 és 0,46ą0,05; ET-12 hó: 0,32ą0,04 és 0,30ą0,03 fmol/ml; p<0,05). A CRT-kezelésre nem reagálók (nonreszponder) ET-1-szintje nem változott szignifikánsan. A reszponder és a DCM-es alcsoportok 1 éves túlélése szignifikánsan jobb volt a nonreszponder, illetve az iszkémiás cardiomyopathiás (ICM) betegekhez képest (DCM vs. ICM: 90% vs. 62,5%, p<0,05; reszponder-nonreszponder; 96% vs. 46,2%, p<0,001). Eredményeink szerint a DCM a CRT terápiás válaszkészség független pozitív prediktora (Odds Ratio: 9,44; CI 95%: 1,924-46,353; p<0,01), míg a kontroll bigET-szintje a CRT hatékonysága szempontjából negatív prediktív értékkel (Odds Ratio: 0,115; CI 95%: 0,014-0,963; p<0,05) rendelkezik. Összefoglalva dilatatív cardiomyopathiás betegek nagyobb eséllyel reagálnak pozitívan a reszinkronizációs kezelésre az iszkémiás cardiomyopathiás betegekhez képest, amelyet jól követ az ET-rendszer változása.