Ma már teljesen egyértelmű, hogy az iparilag fejlett világban a nők halandósági statisztikáit is a kardiovaszkuláris kórképek, elsősorban az iszkémiás szívbetegség (ISZB) és a stroke vezetik, becslések szerint 2020-ra pedig a fejlődő országokban is hasonló mortalitási trenddel kell számolnunk. Csak az USA-ban évente több mint 500.000 nő hal meg a fenti kórképek következtében, kb. 50.000-rel több mint férfi. Általában elmondhatjuk, hogy az USA-ban minden három nő közül kettő kardiovaszkuláris betegségben hal meg, viszonyításképpen az emlőrák minden 25-26 nő életéből egyet olt ki. Különösen elgondolkoztató az a felismerés, miszerint a férfiak ISZB-mortalitási trendje 1979-től jelentős javulást mutat, ezzel szemben a nők esetében már 1984-től egy mind a mai napig tartó romlással kell szembesülnünk. Az a felismerés, hogy az ISZB incidenciája a nők esetében a férfiakhoz képest 7-10 évvel később nő meg, és ez az időszak már a menopauza idejére esik, azaz a hormonálisan aktív periódusban a férfiakéhoz képest jóval alacsonyabb, ahhoz a feltevéshez vezetett, hogy a hormonpótló kezelés értékes új taggal bővítheti prevenciós eszköztárunkat nőbetegeink esetében.