Bevezetés: Napjainkban a digoxin alkalmazásának indikációja jelentősen beszűkült és az elérendő, hatásos terápiás vérszintje is alacsonyabbá vált (0,9 mmol/l) a megelőzően ajánlotthoz képest. Célkitűzés: A szerzők retrospektív vizsgálatban az osztályukra 2002. január 1. és 2003. december 31. között felvett, azon 65 év feletti betegek (n = 60, 25 férfi, 35 nő, átlagéletkor 77,3 š 5,0 év) adatait elemezték, akiknek beutaló diagnózisa krónikus szívelégtelenség volt és a kórházi felvételkor mért szérum digoxinszintjüket emelkedettnek (>1,2 mmol/l) találták. Módszerek: Az életkor, nem, szérum digoxin-, kálium-, kreatinin clearance-értékek, a digitálisz intoxikációra utaló tünetek és EKG-jelek, a pitvarfibrilláció jelenléte, a fennálló kísérő betegségek, a bal kamrai ejekciós frakció értékek elemzése mellett a digitálisz kezelés indokoltságát, a hazabocsátáskor alkalmazott terápiát is értékelték. Eredmények: Felvételkor az átlagos szérum digoxinszint 2,1 š 0,9 mg/l volt. 28 betegben észleltek digitálisz intoxikációra utaló tüneteket. A felvételi EKG-n digitálisz hatásra/túladagolásra utaló eltérést (bigemin kamrai extraszisztolia, bradycardia, "sajkaszerű2 ST-depresszió) 54 esetben figyeltek meg. A bal kamrai ejekciós frakció átlagos értéke (51,5 š 12,7%) nem utalt jelentős bal kamrai szisztolés funkció zavarra. Az emelkedett szérum digoxinszint hátterében elsősorban a beszűkült vesefunkció (átlagos kreatinin clearance42,9 š 21,3 ml/perc) állt. A legmagasabb digoxinszintűek (>2,2 mg/l) között (n = 20, 3,2 š 0,7 mg/l átlagos vérszint) a kreatinin clearance még alacsonyabb, 30,4 š 13,7 ml/perc volt. A kórházi kezelés során a digitálisz alkalmazását 44 esetben nem találták indokoltnak. Elbocsátáskor csak 16 betegnek javasoltak digitáliszt, közülük 14-en digoxint, 2-en digitoxint kaptak. Következtetések: A szerzők arra hívják fel a figyelmet, hogy az idős betegekben a digitálisz kezelés indikálása és a kezelés vezetése még nagyobb körültekintést és szorosabb orvos-beteg együttműködést igényel.