A magasvérnyomás-betegség a leggyakoribb oka a KV megbetegedéseknek és halálozásnak. A diasztolés funkciózavar, az LVH, a szívinfarktus és a szívelégtelenség általában az emelkedett vérnyomásra adott szív- és érrendszeri remodelling következtében alakul ki, miközben a progressziót számos egyéb veszélyeztető tényező módosítja. A nagy vizsgálatok nyilvánvalóvá tették azt, hogy a vérnyomáscsökkentő kezelés során a különféle típusú szívkárosodások megelőzhetőek, a már fennállóak mértéke csökkenthető, progressziójuk pedig lelassítható, de az egyes szerek hatása nem azonos mértékű. Azt tudjuk - hiszen ezen a megfontoláson alapul a vérnyomás normalizálásának ideája -, hogy optimális szintű vérnyomáscsökkenés szignifikáns mértékben csökkenti a KV eseményszámot. Azt viszont ma még nem tudjuk pontosan megmondani, hogy ha egy vérnyomáscsökkentő gyógyszer csökkenti a hipertónia szívszövődményeit, az egyszerűen az intraventrikuláris feszülés mérséklésével történik, vagy pedig ehhez társul a szöveti növekedési tényezők expressziójának gátlása és az intracelluláris folyamatok befolyásolása is. A jövő kutatásai felderítik majd ezeket a mechanizmusokat, de az alkalmazandó kezelés első szerét addig is csak bizonyítékok - a hosszú távú mortalitási eredmények- alapján választhatjuk ki.